Hercegnő története
Néhány napja szóltak, hogy az egyik lakótelepen van egy gyönyörű kutya. Menjek - mert ahogy az lenni szokott -
a lakók egyik része eteti, a másik fele szívesen nem látná. Kidobták, megunták, otthontalanná vált, mint annyian más kutyák is.
Döbbenetesen szép volt, azonnal megfogott kissé kimért, arisztokratikus lénye. Függetlenség, szabadság sugárzott szép kutyaszemeiből.
Határozott léptekkel, kicsit hetyke járással jön felém a Nő. Szemére is vetették már sokszor, hogy magabiztos. Akik nem ismerik,
azt mondják róla, lehet, hogy beképzelt is egy kicsit. Pedig nem így van. Aki közelebbi ismeretségbe kerül vele inkább azt mondja,
helyén van az esze. Tudja, mit akar. És ez látszik egy nőn.Én látom, hogy a szemében van egy kis bizonytalanság.
Az adrenalin szintje magasabb, mint szokott. Mindig így van egy-egy kutyabefogás előtt. Nem lehet tudni, milyen az eb. Eddig szerencséje volt. Minden kutya szerette, azonnal megadta magát kedves mosolyának, simogató kezének. Duruzsolva cserkészi be a soros kutyát, ettől aztán azonnal elkezdik nyalni a kezét, aztán onnantól kezdve az van, amit a Nő akar. Hazaviszi, aztán orvoshoz, eteti, gondozza, gazdát keres, rendezi a kutyus sorsát. Sok keser-édes történet, ami mindig megviseli a nőt.
Egy nap elég, hogy beleszeressen a legújabb jövevénybe. Regényeket tud róluk mesélni. Az állatbarátok megértéssel, a nem állatbarátok némi megütközéssel hallgatják, mit lehet annyira szeretni azokon a kóbor kutyákon. No én most móresre tanítom! Nem hódolok be! Fejemet a mancsaimon nyugtatva a szemem sarkából figyelem, mit akar, miért jött ide. Jól elvoltunk nélküle ezzel a két kedves kamaszlánnyal, akik hetek óta etettek. Érzem, terve van velem. Valamit beszélnek. A Nő közelebb húzódik hozzám a padon ülve, hátha megtud rólam valamit, milyen vagyok, harapok-e, megsimogathat-e? Látom tőlem vár valamiféle jelzést, de nem teszek semmit. Ha Ő tudja, hát én is tudom mit akarok! Komoly elképzelésem van az életről. Akárcsak neki. Az én járásom is szép, hetyke, magabiztos vagyok, egy kicsit talán beképzelt is. A lányoktól gyönyöru piros nyakörvet kaptam.
Jól megy a fehér-barna foltos bundámhoz. Amikor végigmegyek a városon, csodálatot látok az emberek szemében. De szép kutya! -mondják. A kutyafiúkról is tudnék ezt-azt mesélni, de mért tenném. Magánügy. A Nő nem bírja tovább. Méltóztat lehajolni. Félve megsimogat. Na végre! Hogy ne alázzam tovább, gyorsan kétszer megnyalom a kezét. Na ettől nagyon boldog. Vigyorra húzódik a szája, úgy érzi győzött. Valamit még beszélnek a holnapról, hogy visszajön és elvisz. Másnap, amikor meglátom a fekete kocsiját, úgy csinálok, mintha nem venném észre. Éppen egy barna kutyafiúval vagyok elfoglalva. Amikor határozottan, de puhán megfog, hagyom magam. Végül is mi vár rám, itt az utcán? Talán jobbra fordul az életem. Találunk számomra olyan embert, aki majd csodál, szeret, és talán én is megtanulok újra bízni, egy szerető otthonban élni, és nem gondolok annyit múltra. Azokra, akik kidobtak. Akik ide juttattak.